A csehek, lengyelek, románok, bolgárok, szlovákok, oroszok szeretnek névnapot ünnepelni. Ám nem mindenhol szokás ez: például a skandináv vagy az angolszász országokban ennek kifejezetten nincs hagyománya. Amerikában voltak próbálkozások a névnap megünneplésének a bevezetésére (egy finn, illetve egy szlovák férfi kezdeményezte), de nem sikerült áttörést elérniük az ottani kultúrában.

A névnap ünneplésekor az adott naptári naphoz tartozó keresztnevet viselőket köszöntik fel. Mi, magyarok, ugyancsak számontartjuk a nekünk fontos személyek névnapját. A névnapunkon szélesebb körben köszöntenek fel minket, mint a születésnapunkon: a szeretteinken kívül a munkatársaink, barátaink is írnak nekünk pár sort, felhívnak bennünket, vagy személyesen nyújtanak át egy szál virágot, egy bonbont, egy üveg italt.

Ez nem meglepő, hiszen azt, hogy mikor van a születésnapunk, kevesebben tudják (különösen, ha nem vagyunk jelen a Facebookon vagy egyebütt), mint a névnapunkat. Sokan, ahogy idősödnek, a névnapjukat valamiért jobban szeretik a születésnapjuknál…

Azért találták fel, – emeljünk kalapot! –
Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:
Máskép a szeretet közülünk kihalna;
Máskép a halandó, nem lévén alkalma,
Sohasem óhajtná embertársa javát, –
És akkor az élet nem érne egy kovát.
Arany János

Az ovis és kisiskolás gyerekek várják a névnapjukat, mert aznap házi süteménnyel, üdítővel kedveskednek a csoporttársaiknak, akik cserébe megajándékozzák őket valami aprósággal.

Az, hogy a nevek névnappal rendelkeznek, eredetileg egyházi hagyomány.

…eredetileg egyházi hagyomány…

Sokáig szokás volt a vallásos családokban, hogy az adott szent oltalmában bízva a születés vagy a keresztelés napjára eső szent vagy mártír nevét kapta meg a gyermek. Ez a hagyomány körülbelül a 18. század végétől kezdett elkopni, ugyanis ekkortól vált jellemzővé, hogy egyre több magyar, magyarosított vagy újonnan alkotott nevet kezdtek adni a szülők a gyermekeiknek. A névnap vallási ünnepből világi ünneppé vált. Először a felsőbb társadalmi csoportok, majd a szegényebb rétegek is kezdték ünnepelni (ők persze nem dologidőben, hanem ősz végén és télen kerítettek erre sort). Fennmaradtak névnapi köszöntők is, például a „Serkenj fel, kegyes nép, mosolyog az hajnal…” kezdetű ének. Híres költőinktől, íróinktól is maradtak ránk ilyen versek, például Arany Jánostól, Csokonai Vitéz Mihálytól, Petőfi Sándortól, Jókai Mórtól…

Amennyiben olyan nevet választottunk gyermekünknek, vagy mi magunk olyan utónevet viselünk, amelynek régebben nem volt még kijelölt névnapja, akkor kiváló segítséget nyújt az Örök névnaptár. Ebben a kötetükben a szerzők alapos kutatómunkával, sokféle szempontot figyelembe véve az MTA Nyelvtudományi Intézetének listáján 2017. január elsejéig szereplő összes névhez javasolnak dátumot.

Tudta?

A Máriák egy évben 33 alkalommal is ünnepelhetik a névnapjukat… Ha elszalasztottuk őket megköszönteni, könnyű bepótolni… A Jánosok se sokkal maradnak le: ők 27 névnapi dátummal rendelkeznek.

Bolvári Vanessza, Rangáné Lovas Ágnes

A cikk az Utónév Magazinban jelent meg