A magyar szülők fantáziája felettébb gazdag, amikor nevet választanak születendő kisbabájuknak. Képzelőerejüket bővíthetik az általuk megkedvelt mesék, filmek karaktereinek neveivel, egy elismert sportoló vagy énekes nevével, vagy akár olyan utóneveken is elgondolkodhatnak, amelyekkel külföldi útjaik során találkoztak. Sokaknak már a baba fogantatása előtt van elképzelésük arról, hogy milyen nevet szeretnének adni.

Mivel sokfélénk vagyunk, a szempontjaik is sokfélék lehetnek. Az alábbiakban ezekből szemezgetünk.

Vannak, akik a hagyományokat és a névátörökítést (apáról fiúra, anyáról lányára) követik.
Sára (31): “Névválasztáskor nálunk csak a hagyományos nevek jöhettek szóba. Így lett András a gyermekünk. A jelentése:’ férfias’ pedig kifejezetten tetszett ebben a mostani, elnőiesedett korban!”

Sokan elsősorban a nevek jelentését vizsgálják, és csak utána latolgatják a többi szempontot.
Sári (27): “A gyerekek névválasztása nálunk mindig nagy dilemma volt. Mivel a nevüket naponta kétszázszor is kimondjuk rájuk, csak a pozitív tartalmúak jöhettek szóba.”

Egyes családoknál a vezetéknév hangzása a döntő. Ügyelnek a szótagszámra, a vezetéknév és a keresztnév harmóniájára, esetleg dallamosságára, játékosságára.
Evelin (23): “Kislányunknak mindenképpen különleges nevet szerettünk volna adni, mivel a vezetéknevünk hagyományos. Elég nehézkesen ment a névadás, mert a nekünk tetsző név nem volt még bejegyezve. Végül nagy örömünkre a kérvényünket elfogadták, így lett a kislányunk Larett. Mivel ezt a nevet mi »hoztuk létre«, ezért jelentése nincsen.”

Vannak, akik egy adott kezdőbetűhöz ragaszkodnak: akár a vezetéknév kezdőbetűjéhez, akár egy számukra kedves betűhöz. Megint mások szeretnék elkerülni, hogy a vezetéknév utolsó és a keresztnév első betűje azonos legyen.
Ildikó (46): “A szomszédunkban élt egy család, ahol mind a négy gyerek neve P-vel kezdődött. Talán azért dönthettek így a szülők, mert a vezetéknevük is P betűs.”

Béla (50): “Mivel a vezetéknevünk s-re végződik, így az S betűvel kezdődő keresztneveket eleve kizártuk.”

Némelyek a névnapi dátumot tartják fontosnak – figyelembe veszik, hogy a születésnap és a névnap ne essen egy napra.
Tamás (35): Kisfiunknál gondolkoztunk a Tamáson, mert a feleségem nemcsak belém, hanem a nevembe is szerelmes volt, de mivel a feleségem Tamás-napra volt kiírva, nem akartunk a kicsivel kitolni, hogy egybeessen a szülinapja és a névnapja… Később biztos a szemünkre hányta volna, hogy az ő ajándékain spórolunk…”

A ritka kiválasztásakor az individuum, az egyéniségben rejlő különlegesség kihangsúlyozása kerül előtérbe.
Hajnalka (43):“A gyermekeink nevénél fontos volt az egyediség, hiszen ők is megismételhetetlen személyiségek a Földön, és a Világmindenségben is.”

Előfordul, hogy a szülők a gyermeküket népszerű emberekről nevezik el.
Terka (46): “Egy vízilabda-közvetítés alkalmával figyeltünk fel Tóth Frank kiemelkedő játékára, és egyúttal a neve is annyira megtetszett, hogy egyik fiunkat róla neveztük el. Vízilabdázó ugyan nem lett, de a nevével nagyon meg van elégedve. A mi példánkon felbuzdulva az egyik ismerősünk is ezt a nevet adta a kisbabájának.”

Egy másik irányvonal a régi magyar, vagy magyarnak hitt nevek felújítása – de ezekről bizonyítani kell, hogy régen valóban léteztek. Sok olyan név kerül elő, amelyről kiderül, hogy kitalált, vagy egyéb eredetű névalkotás.
Brigi (32): “Számunkra nem volt kérdés, hogy csakis ősmagyar nevet szeretnénk adni a kisbabánknak. Férjemmel addig bújtuk az internetet és a különböző kalendáriumokat, míg rá nem találtunk arra, ami mindkettőnknek tetszett, és még a vezetéknevünkhöz is illik.”

Több esetben nyújtanak be a szülők olyan jellegű névválasztási kérelmet, amely a felmenők nemzetiségére utal. Például azért szeretnének arab vagy afrikai nevet adni a gyereknek, mert a nagypapa, aki hazánkban tanult, itt alapított családot.
Regina (45): “Négy fiam van. Mindegyiknél fontos volt a nevük jelentése és az, hogy nemzetközileg is használni tudják, illetve azt is szerettük volna, hogy tükrözze a származásukat.”

Előfordul a települések utáni névadás. Ez abban az esetben lehetséges, ha az adott település neve személynévből ered (például Lajosmizse után a Mizse név).
Angéla (46):” Erdélyben nőttem fel, és miután férjhez mentem, a férjem városába, Izsákra költöztem. Ezt a nevet a Bibliából ismertem, és azt is tudtam, hogy a jelentése: nevetés. Annyira tetszett ez a név, hogy a negyedik gyermekünket így neveztük el. Nagyon ráillik, mert sugárzik az arcáról a vidámság”

Egyre több a rövidített, becézett név anyakönyvezett formája (például Heni, Brigi).
Renáta (30): “Első gyermekünk Botond, de mi otthon csak Botinak szólítjuk. A kishúgát Borinak anyakönyveztettük, mert tudtuk, hogy úgysem szólítanánk soha Borbálának. Persze néha elfordul, hogy amikor Botit hívom, Bori szalad oda lelkesen – vagy egyikük sem, mert mindketten azt hiszik, hogy a másikuknak szóltam.”

Két önálló név összekapcsolására is irányulnak kezdeményezések.
Erzsébet (42): “Férjemmel nehezen jutottunk dűlőre, mert ő az Anna, én viszont a Mira névhez ragaszkodtam. Az egyik barátnőm adta azt az ötletet, ami végül megoldáshoz vezetett – az ő javaslatára kérvényeztük a két név összevonását: így lett a kislányunk neve Annamira.”

Előfordul, hogy a szülők a magyar neveket is idegen helyesírással kívánják bejegyeztetni, illetve olyan nevet választanak, amellyel a későbbiek során a gyermekük külföldön is érvényesülni tud.
Edith (32): “Fontos volt a gyerekek névválasztásánál, hogy magyarul és angolul egyaránt hasonló legyen a hangzása.”

Vannak azonban, akik az utolsó pillanatra hagyják a végleges döntést. Úgy gondolják, hogy ha meglátják gyermeküket, akkor tudják eldönteni, melyik névvel ragadják meg leginkább a személyiségét.
Szandra (29): “Az első babánknál két név volt a tarsolyban. Amikor megszületett, ránéztünk, és azonnal tudtuk, hogy melyik illik rá jobban. Most, a második babánál is ugyanígy fogjuk csinálni.”

Bolvári Vanessza

A cikk az Utónév Magazinban jelent meg