Gera Zoltán az egyik legismertebb és legsikeresebb mai magyar focista, aki nemrég lett játékosból edző. Nemcsak bámulatos technikai tudásával nyűgözött le tízezreket, hanem szerény, botrányoktól mentes, példamutató életével is. Családjáról ritkán beszél, nekünk – hosszas egyeztetés után – mégis sikerült őt és feleségét, Tímeát életének erről a kevésbé ismert oldaláról is kérdezni. Persze igyekeztünk leginkább nevekre fókuszálni…
„Én vagyok a Szultán!” – mondja büszkén Zoli, és ezzel meg is győz bennünket arról, hogy tisztában van a neve jelentésével. Mikor azt kérdezzük, honnan jött a név, Zoli elbizonytalanodik: „Nem is tudom…” – morfondírozik, mire Tímea közbeszól: „Én tudom, megkérdeztem anyukádat!
A Tenkes kapitányából”. „Ja, tényleg, amiben a Zenthe Ferenc játszott… volt benne egy Gera… Gera Zoltán színművész! Ezt nem is tudtam, nekem nem mondták!” – lepődik meg Zoli. „De nekem elárulta anyukád!” – mondja mosolyogva Timi.
Jonatán
Amikor a gyerekek nevéről kérdezzük őket, kiderül, hogy a fiúnév tulajdonképpen már a megismerkedésük előtt megvolt. Zolira nagy hatást tett Dávid és Jonatán bibliai története.
…Ez az igazi önzetlen szeretet…
Egy olyan mély barátság, amikor valaki még a királyságról is lemond azért, hogy a barátját hozza előnyösebb helyzetbe, tudván: Isten akarata, hogy Dávidból király legyen. „Ez az igazi önzetlen szeretet” – mondja Zoli, aki úgy gondolta, hogy ha fiúgyermekük lesz, Jonatánnak fogja nevezni. Nagyon szeretné, ugyanis, hogy ő is ilyen legyen. Ezt Timinek is elmondta – már a jegyesség idején –, aki szintén jó ötletnek tartotta ezt a nevet.
Hanna
Bár a fiúnevet előbb tudták, nem volt fontos (ez nyilván egy apukánál nagyobb szó), hogy fiú legyen az első gyerek, egy kislánynak éppen úgy örültek volna. Így is történt, Hanna megelőzte az öccsét, de a nevének kiválasztása már nem volt ilyen egyértelmű, több olyan név is felmerült, ami tetszett nekik.
A Hanna jelentése (kegyelem, könyörület, kedvezés; kegyelemért való könyörgés, illetve könyörülő, kegyelmes) nagyon megfogta őket, és az is fontos volt, hogy bibliai név legyen. Kicsit azért rövidnek tartották, és Timi később az Elizabetet is megkedvelte Angliában. Amikor kiderült, hogy kislányt várnak, Zoli annyiszor mondogatta, becézgette, hogy már a pocakban teljesen egyértelművé vált a számukra: Hanna lesz. Amikor megszületett, azért Zoli a biztonság kedvéért megkérdezte: „Na, Timi, akkor hogy hívják? Legyen Hanna?” „Már eldöntötted, miért kérdezed?” – jött a válasz. És tényleg, a hónapok során ez a név már teljesen belement a fülükbe. „De ha lesz következő kislány, akkor Elizabetnek fogjuk hívni” – teszi hozzá Timi, aki nem mondott le erről a névről.
Bár nem volt elsődleges szempont, de örültek, hogy ezeket a neveket más nemzetekben is használják, tehát nem lesz akadály, hogyan mondják ki. Tímea nevét például nem nagyon tudják hová tenni vagy kimondani angol nyelvterületen. A Timit ugyan ismerik – de inkább férfinévként –, a Tímeát viszont nem.
Mínusz két „h”
Mikor Hanna és Jonatán megszülettek, kérdezték tőlük Angliában, hogy h-val írják-e (Hannah és Jonathan), de ők a magyaros verzióhoz ragaszkodtak. Timi egyébként Angliában mindig angolosan ejtette ki a gyerekek nevét, ezt Zoli nagyon viccesnek találta.
Hannának számos beceneve van, Hannus, Manna, Hannácska – hangulattól és „jósági fokozattól” függően. Ha szigorúnak kell lenni, akkor: „Gera Hanna, gyere ide!” Jonatánnak meg Joni, Jonka (bár azt nem szereti), és a Joncsi is előfordul, de már hétéves, úgyhogy simán rászól a szülőkre: Nem vagyok Joncsi! Szóval ez még alakul, és ha valami nem tetszik, akkor a szülők veszik az adást.
…a szülők veszik az adást…
A Jonatán azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Többször elmondták már a gyerekeknek a nevük jelentését, mert ezek nagyon jó alkalmak arra, hogy a gyerekekben erősítsék azt, hogy nagyon komoly és fontos emberről kapták a nevüket. Hanna már nagyobb, 11 éves lesz, ezért őt jobban érdekli ez a kérdés. Egy nagyon vagány, karakán kislány, ami a szívén, az a száján. Ha olyan kérdései vannak, amire szerinte nem elég meggyőző a szülők válasza, nem fogadja el, amíg jobban meg nem magyarázzák.
Nagypályás becenevek
Zolival a becenevei is szorosan összenőttek, ezért erről is elkezdjük kicsit faggatni. Gyerekkorában Zoli vagy Zolika volt, a többi becenév később jött, leginkább már a labdarúgó-pályafutása alatt. A Gerzsonhoz például neki is köze van: kedvelte a brazil focistákat, és volt egy brazil játékos, akit úgy hívtak, hogy Gerson – így ragadt Zolira a Gerzson becenév. Aztán csapattársa, Lipcsei Péter Szotyinak nevezte el, alighanem azért, mert a Zoli és a Szotyi rímelnek egymásra. Őzikének is hívták, amikor nagyon vékony volt, de volt például Sáska is, mert mindenhová odanyúl a lábával. „Ezt annyira azért nem szerettem” – teszi hozzá. „Még Angliában mondták azt is, hogy szöcske” – idézi fel Timi. „Igen, Grasshopper, mert hogy olyan magasra ugrok… de lazacnak is hívtak ugyanezért!” Ez utóbbival sikerül Timit meglepni, erről ugyanis még nem hallott. „De ami a legjobban tetszett nekem, az a Zoli, pontosabban ahogy az angolok írták: Zolly, kettő l-lel és y-nal a végén”.
…Angliában nincs névnap…
Szóval nem csak magyar hagyomány, hogy a szurkolók ráakasztanak mindenféle nevet a focistákra. Meccs közben rendszeresen hallotta, hogy ment a Gerzson, meg a Gerappa, időszakonként ráaggattak valamilyen gúnynevet is. Egyébként – mint megtudjuk – Angliában nincs névnap, és nem is értik, mi szükség van rá, miért kell megünnepelni. Így ők sem foglalkoztak vele, amíg kint éltek. „Igaz, nem is tudom, mikor van a névnapom”. „Nőnapon, március nyolcadikán!” – sietünk gyorsan a segítségére.
Tímea
Amikor a Tímea név jelentéséről kérdezzük őket, Zoli gyorsan rávágja: „érték, vagyon, ezt rögtön megtanultam!” Timi eredetileg úgy tudta, hogy Jókai Mór Az arany ember című regényében alkotta meg a Tímea nevet. Aztán amikor gimis lett, Kulcsár tanár úr (a történelemtanára) négy évig, minden töriórán úgy hívta, hogy Érték, Vagyon – mert szerinte a görög timokratikus alkotmányból származik ez a név. Ő nagyon élvezte, hogy nem Tímeának hívta, hanem „Érték, Vagyon, menj le a naplóért, vagy menj ide, menj oda!” Nagyon jólestek neki az ilyen mondatok, mert növelték az önbizalmát.
Zoli sokáig nem is tudta Timi nevét, de a lány azonnal megtetszett neki, ahogy meglátta. Mindegy lett volna, hogy hívják, de amikor kiderült, ez is nagyon bejött: „Timó, Tímea… hát ez nagyon szép név” – idézi fel. „Nem tudtam a nevét, honnan is tudtam volna? Nem mertem senkitől kérdezgetni, hogy hívják azt a lányt? Ki lehet? Figyeltem, és akkor betévedtem az iskolába… ja… szándékosan mentem be… Tudtam, hogy most érettségizik: juj, akkor bemegyek, megnézem az osztálytablón, mi a neve… és akkor bementem, és láttam, hogy Tímea – szép neve van! És hát tényleg, olyan Tímeás!”
…és hát tényleg, olyan Tímeás!…
Tímea a házasságkötésükkor elhagyta a lánykori nevét, és Zoliét vette fel. Szerinte koronként változik, hogy mi a divatos, és neki kicsit ódivatúnak tűnt, hogy Geráné, Gera Zoltánné. „Egyszerűen Gera Tímea vagyok.” „Igen, a nevemre vettem!” – mondja csillogó szemekkel Zoli.
Amikor azt kérdezzük, szeretik-e a nevüket, Zoli férfias egyszerűséggel válaszol: „Nekem nincs vele semmi bajom”. Tímea viszont sokáig nem kedvelte a nevét, aztán amikor megtudta, hogy a már említett regényben Tímea a hősnő, elkezdett neki megtetszeni, erre jött a „történelmi fordulat” a timokratikus alkotmánnyal, végül akkor kedvelte meg igazán, amikor egy számára nagyon kedves ismerős úgy kezdte szólítani, ahogy a regényben: „Tíméá”. Zoli gyorsan hozzáteszi, hogy ő pedig új nevet adott neki: Timó, Timoti. „Igen, elkezdett más néven becézni: azt is szeretem” – nyugtázza Tímea.
Foci után foci
Jelen pillanatban Zoli a Fradi első csapatánál technikai edző és a felnőtt magyar válogatottnál dolgozik pályaedzőként. Átállt a másik oldalra, pontosabban még a kettő közötti köztes állapotban van, már nem játékos, de az edzői poszt még új a számára. Ez egy új helyzet, amit szokni kell, hogy elsősorban beszéddel lehet segíteni, nem pedig a pályán nyújtott játékkal.
Edzőként ő is használ beceneveket, és néhány játékos őt is máshogy szólítja, a fiatalok főleg Zoli bácsinak. „Igen, kezdesz bácsi lenni…” – csapja le a magas labdát Timi, de Zoli igyekszik megnyugtatni: „Én mondom nekik, hogy ne bácsizzatok, mert azzal sértegettek! Bár sokan azt gondolják, de nem az a tisztelet, hogy bácsizol valakit! Fontos, hogy hívod az embert – nem haver vagy ilyesmi –, de az, ahogy az ember szól a másikhoz, hogy nyújt kezet, hogy néz rád – szerintem abból már sok mindent le lehet venni vagy le lehet szűrni – főleg egy gyereknél.”
Zolit felkérték a 2020-as EB budapesti nagyköveti címére is, amit örömmel vállalt el. „Népszerűsíteni kell az EB-t, a budapesti helyszínt – egy olyan eseményt, ami önmagában is olyan népszerű, hogy nemcsak a férfiak, hanem a hölgyek is szívesen nézik.”
Ha már a népszerűségnél tartunk, rákérdezünk arra is, hogyan élik ezt meg a gyerekek. „Néha zavarja őket, főleg Hannát, bár mostanában már Jonit is” – kezdi Zoli, majd Timi egészíti ki: „Kicsit féltékenyek, hogy már megint mással fotózkodik, és nem tudunk magunkban lenni”. Zoli gyakran nincs otthon, mert nagyon sok a teendője, így nem ritka, hogy hetekig is nélkülözni kell őt. Sokszor a szabadidejükben is odamennek hozzájuk emberek, és megkérik, hadd készítsenek egy közös fotót. Timinek – amikor a menyasszonya lett – tetszett, hogy mennyien szeretik és ismerik Zolit, azt gondolta, a gyerekek is így lesznek vele, sőt, természetes lesz, mert ebben nőttek fel.
…ők is szurkoltak: APA, APA!…
De nem, bennük ez egész máshogy csapódik le: féltik apát, vagy hogy elveszik tőlük az apukájukat. A meccseken viszont szerették, hogy kiabálják Zoli nevét, és ők is szurkoltak: APA, APA! Joni most kezd érdeklődni a foci iránt, eddig hallani sem akart róla. Tetszik neki a szerkó, hogy beöltözhet, hosszú zokni, sípcsontvédő… Zoliék nem erőltetik a focit a gyerekeknél, de néha kicsit játszanak együtt.
A focimeccs mint családi program
Amikor az angol focikultúráról kérdezzük, Zoli mesélni kezd: Angliában nagyon nagy tradíciója van a futballnak, apáról fiúra száll. A gyerekeket viszik folyamatosan, és nemcsak akkor, ha a csapat jól szerepel, vagy amikor fontos meccs van, hanem mindig. Van, aki akkor is, ha idegenben kell játszani. Felveszik a mezt, és jönnek, a legidősebbtől a legfiatalabbig, mindenki. De nem olyan irreális elvárással, hogy ha nem nyerünk, akkor hazamegyek, és összetöröm a lakást vagy a házat.
Jönnek, élvezik, hogy ott vannak, a gyerekeikkel, a családdal együtt lehetnek. Ha győz a csapat, akkor még jobban érzik magukat. Van, aki nagyon megéli a meccset, van, aki csak halkan. Egyébként Magyarországon is próbálják ezt a családbarát focikultúrát meghonosítani, több-kevesebb sikerrel. Régen sokkal agresszívebbek voltak a szurkolók Angliában is, de néhány tragédia után azt mondták, hogy elég volt – és megváltozott a kultúra.
…a parkolóban sül a kolbász és a hagyma, jó a hangulat…
A pályán is lehet érezni, ahogy a parkolóban sül a kolbász és a hagyma, jó a hangulat. Meccs előtt odajönnek, kérnek autogramot. A végén pedig, hakikaptunk, akkor is biztatnak: nem baj, majd a jövő héten! Nem úgy néznek rád, hogy te vagy az ellenség, mint például a magyarok az elvesztett berni döntő után az aranycsapatra. Vannak nehezebb időszakok, de amikor jól megy a foci, és a szurkolók támogatását is élvezed, akkor könnyű minden, akkor könnyű a focistaélet!
Gera Zoltán labdarúgó pályafutása 1996-ban indult, egy évre rá már az NB I-ben játszott. 2000-től lett a Ferencváros játékosa, a Fradival háromszoros magyar bajnok és négyszeres Magyar Kupa-győztes. Magyarországon három alkalommal választották meg az Év labdarúgójának. 2004-től Angliában focizott, a Premier League két csapatában, a West Bromwich Albion (WBA) és a Fulham színeiben, utóbbival egészen az Európa-liga döntőig menetelt. A 2004–2005-ös angol álomcsapatba is beválasztották, 2017-ben pedig a WBA elmúlt 25 évének legjobb három igazolása között emlegették a nevét. Az angol szurkolók hamar a szívükbe zárták, szeretetük különféle megnyilvánulásairól a mai napig legendák szólnak.
A magyar labdarúgó-válogatott mezét 97 (további három meccsen U21-esként) alkalommal öltötte magára, több esetben mint a csapat kapitánya.
Becenevei:
Gerzson, Gerappa, Magical Magyar, Őzike, Sáska, Szotyi, Lazac, Grasshopper, Zoli, Zolly
Radván Xénia, Takács Zoltán
A cikk az Utónév Magazinban jelent meg